Iskolánk névadója

Balogh Antal 1942. szeptember 20-án született Nagysurányban. Hat fiú és egy lány közül negyedik gyermekként látta meg a napvilágot. Szülei példamutatók voltak: hitre, szeretetre, becsületességre nevelték gyermekeiket.  1948-ban - a kitelepítéseket követően - a család Bonyhádra került. Balogh Antal Bonyhádon járt általános iskolába, majd a Petőfi Sándor Gimnáziumba. Teológiai tanulmányait Győrben végezte, itt született meg végső döntése, hogy Isten szolgája lesz.
Dr. Cserháti József, pécsi megyéspüspök 1966. június 19-én vasárnap délelőtt 9 órakor szentelte pappá a Pécsi Székesegyházban.
Szeretettel és odaadással teljesítette Istentől kapott feladatait, tevékeny papi életének az imádság volt erőforrása.
Pakson nagyon szerették a kisdiákok, hiszen remekül értett a nyelvükön. Programokat szervezett nekik, focizott, túrázott velük, jó cselekedetre tanította őket.

 

1977. július 13-án (szerdán) reggel, a Szűzanya fatimai megjelenésének emlékére tartandó Gerjeni főbúcsúra ministráns zarándoklatot szervezett Balogh Antal paksi tisztelendő, melyen 19 paksi ministráns vett részt.
A kisebbek (6-8 évesek) a menetrend szerinti buszjárattal mentek Gerjenbe.
A nagyobbak (9-14 évesek) Balogh Antal vezetésével, és a paksi sekrestyés Szöszke (Kern) Józsi bácsi kíséretében biciklivel indultak útnak a Duna-töltésen. A bicikliseket, az akkor már épülő atomerőmű területén az egyik ministráns apja, a gátőr (Matéz Mihály) engedte át a mai csónakháznál lévő kapun.
Gerjenben valamennyien részt vettek a búcsú-szentmisén, aztán ebéd következett. Ebéd után a plébánia mögött lévő futballpályán fociztak egy nagyot az ottani gyerekekkel együtt. A foci közben az egyik helyi fiú ajánlotta, hogy nagyon jó homokos partja van itt a gerjeni oldalon a Dunának, s a víz is sekély, meg lehetne mártózni benne. A nagy melegben az egész társaság levonult a kb. 300 m-re lévő vízpartra.
Ott a kisebbek a homokos parton és a bokáig érő vízben pacsáltak és várat építettek, a nagyobbak Balogh Antallal együtt befelé indultak. A parttól messze eltávolodtak, de úszniuk nem kellett, mivel valóban sekély volt a víz (a gyerekeknek is maximum vállig ért). 
Már kifelé jövet többen is kisebb gödrökbe léptek, amikor a parttól kb. 100 m-re az egyik paksi ministráns fiú, szintén gödörbe lépve, megijedt és kapálózva elmerült. Balogh Antal azonnal a víz alá bukott, s a fiú pár méterrel odébb tovább kapálózva kiemelkedett a víz alól. A parton üldögélő 18-19 éves helyi fiúk rohantak, úsztak oda, kapták el és hozták ki a partra az alélt kisfiút. A nagy ijedtségben észre sem vették, hogy a Tisztelendő nem jött fel a víz alól. Csak amikor mindenki a partra ért, akkor kezdték keresni, de nem találták, mert a víz elsodorta. 
Holtestét 16-án Bogyiszlónál fogták ki. 1977. július 20-án temették a bonyhádi temetőben.
A mentésben résztvevő fiatalok, – Dinnyés László és Széll Béla - bátor tettükért később kormány kitüntetésben részesültek.